[ Pobierz całość w formacie PDF ]
s már csak a záróvizsgái vannak hátra. Eddig csupán azért nem vizsgázott le, mert
szqkölködött az anyagi eszközökben, de a jövQben lesz lehetQsége, hogy behozza
lemaradását.
Ugyan már, Kürt! Tudod jól, hogy az igazgató úr mindig meggondoltan s helyesen
dönt szólalt meg Inge, miközben epekedQ pillantást vetett Gunnarra.
Gunnart kellemetlenül érintette, hogy Inge a védelmére kelt. Mint az utóbbi idQben már
annyiszor, most is zavarta az asszony rajongó tekintete. Lopva Hermára pillantott, és
észrevette a lány feszült, ingerült arckifejezését. Sajátságos érzés kerítette hatalmába, nem
tudta ugyanis mire vélni a lány zavarát, azt pedig végképp nem értette, miért pirult el. Mit
jelentsen ez? Talán észrevette, hogy nézi? Lehet, hogy nem csupán az igazságérzete
lázadozik?
Herma lesütötte a szemét, Gunnar pedig elfordította a tekintetét, ám mindketten érezték,
hogy ettQl a perctQl kezdve kapcsolatuk megváltozott.
Kürt reggel ismét próbálkozott Hermánál, hátha több szerencséveljár, s végre egyedül
találja. Ám a lány Anita és a gyerekek kíséretében jelent meg a folyosón, ahol Kürt
várakozott.
Engem vártál? kérdezte Anita meglepetten.
Miért?
Csak azért, mert még sosem láttalak itt.
Semmi közöd hozzá, hogy hol vagyok hangzott a durva felelet.
Valóban, feltéve, ha nem zavarsz. Itt azonban semmi szükség férfiakra.
Nem akartalak zavarni, sQt találkozni sem akartam veled.
El tudom képzelni. Az anyád és Inge valószínqleg már lementek. Csak nem ébredt fel
benned a kötelességtudat, hogy szeretQ nagybácsiként üdvözöld a gyerekeket? Meglepne,
mert még sosem fordult elQ.
Mi közöd hozzá? Anita kihúzta magát.
Az az érzésem, hogy összetéveszted a kastélyt a berlini szállásoddal. Szeretném
felhívni a figyelmedet, hogy ez itt a Lindeck kastély, s jó lenne, ha ennek megfelelQen
viselkednél.
A viselkedésem végképp nem tartozik rád!
Valóban nem. De szólhatok az anyádnak, hogy figyelmeztessen. Nem szeretném
ugyanis, ha megzavarnád a ház nyugalmát.
Kürt látta, hogy Herma elsápadt Anita szavai hallatán. Rájött, hogy a lány mindent
elmondott Anitának, de nem zavarta. Esze ágában sem volt lemondani róla. Egyszer ugyan
már visszautasította, de ez még nem jelenti azt, hogy ne próbálkozhatna a jövQben. Nyilván
csak a jQ híre megóvása érdekében mesélte el a kettQjük között lezajlott beszélgetést. Lehet,
hogy meglátta valaki, vagy hallottak valamit, s ezért számolt be Anitának az esetrQl.
Anyám nem foglalkozik ilyen jelentéktelen ügyekkel jegyezte meg egykedvqen, bár
nem örült volna, ha anyja megtudja, miben mesterkedik. Még egy utolsó, átható pillantást
vetett Hermára, majd megvonta a vállát, s távozott.
A reggelinél úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Elhatározta, hogy a nap
folyamán mindenképpen beszél Hermával. Talán lesz rá lehetQsége, ha a lány késQbb lemegy
a parkba a gyerekekkel, hisz ott könnyqszerrel megszabadulhat a két kicsitQl.
Forrt benne a méreg, amikor rájött, hogy erre délelQtt nemigen lesz lehetQsége, Herma
ugyanis Anitával és a gyerekekkel reggeli után azzal a nevetséges vitát kiváltó sofQrrel a
városba indul.
Frank Soltau délelQtt tizenegyre érkezett Gunnar Lundström irodájába.
Beszélni kívánt velem, igazgató úr? Gunnar mosolyogva biccentett.
A lényeget már biztosan hallotta von Seebach kisasszonytól.
A fiatalember udvariasan meghajolt, ahogy az a társadalmi érintkezésben azonos szinten
álló emberektQl elvárható. Ebben a mozdulatban már nyoma sem volt az alacsonyabb
beosztással járó alázatnak.
Von Seebach kisasszony rendkívül örvendetes hírrel lepett meg, amelyet még most
sem merek elhinni. Mindenesetre hálás szívvel állok ön elQtt, igazgató úr.
Gunnar komolyan nézett rá, mintha a lelkébe akarna látni.
Remélem, a cég igazgatójaként helyesen döntök, amikor alkalmazom. Ha
emberismeretem nem csal, ön törekedni fog arra, hogy tökéletesen ellássa egy mérnök
munkakörét. MeggyQzQdésem szerint minden erejével azon lesz, hogy megfeleljen a
feladatnak. LehetQséget szeretnék magának adni, hogy folytathassa a pályáját, amely
kényszerítQ körülmények hatására félbetörött. Már elsQ találkozásunkkor elnyerte
rokonszenvemet, és von Seebach kisasszony is értékes embernek ismerte meg. Nem olyan
emberek vagyunk, akik tétlenül nézik, s megtagadják a támogatást attól, aki keményen küzd
[ Pobierz całość w formacie PDF ]