[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- A p�nz cseppet sem fontos, Lóri.
- Neked. Mert t�bb is van belQle, mint kellene.
- Ugyan! Egy percnyi boldogs�got sem lehet rajta v�s�rolni - jegyezte meg Anita m�r-m�r
szomor�an.
- Sok mindent viszont megvehetsz belQle, ami �r�met okoz. Szeretn�k egyszer �n is
sz�molgat�s n�lk�l, ilyen felszabadultan k�ltekezni - mondta a sz�p fiatalasszony.
- �s mit venn�l meg p�ld�ul itt 'a baz�rban? k�rdezte Anita mosolyogva.
- �, p�ld�ul ezt a pókh�ló finoms�g�, k�nnyq selymet.
N�zd csak, milyen gy�ny�rq a h�mz�se! �vekig dolgozhattak rajta.
A l�ny megvette az anyagot, �s �tny�jtotta Lórinak. Kitelt belQle egy ruha, m�gis alig volt
s�lya.
- Fogadd el tQlem aj�nd�kba, Lóri!
Az asszonyka elpirult, azt�n els�padt, �s ijedten tiltakozni kezdett.
- Mit k�pzelsz, Nita? Nem fogadhatok el ilyen �rt�kes aj�nd�kot.
- Akkor �n sem fogadhatom el a vend�gl�t�sotokat, �s �t kell k�lt�zn�m egy sz�llod�ba.
- Azt mer�szeld megtenni!
- Akkor fogadd el az anyagot!
- Eddig is nagyon sok aj�nd�kot kaptam m�r tQled.
- Szóra sem �rdemes aprós�gokat. Ezt v�gre te is szeretted volna, �n pedig teljes�thetem a
k�v�ns�godat. Ne b�nts meg azzal, hogy visszautas�tod!
Lóri nem t�rQdve az emberekkel, szenved�lyesen �t�lelte a bar�tnQj�t.
- Jaj, Nita, dehogy akarlak megb�ntani! Tiszt�ban vagyok vele, hogy szeretetbQl adod. Ha
tudn�d, mióta n�zegetem m�r sóv�ran ezt az anyagot... De h�t eg�sz vagyonba ker�lt!
- A te szereteted �s bar�ts�god sz�momra sokkal dr�g�bb aj�nd�k. Nekem ezekbQl jutott t�l
kev�s.
Lóri �jra �t�lelte.
- Nem ellenkezem tov�bb, elfogadom. Hogy fog majd csod�lkozni az �n Fritzem! EbbQl
varratok est�lyit a touggourti vas�t megnyit�s�ra.
- Helyes. Puh�n omoljon al�, �s k�nnyq r�ncokat vessen!
�vvel fogd �ssze ... N�zd csak, ez az ez�st�v remek�l illik hozz�! Eredeti mint�ja van. Ezt
m�g el kell fogadnod, hogy teljes legyen az �nnepi �lt�zeted!
Lóri ellenkez�se ellen�re m�g az �vet is megv�s�rolta. A fiatalasszony boldogan �s
sz�gyenkezve, de az �r�mtQl m�g jobban megsz�p�lve elcsomagolta az aj�nd�kait.
- Majd csak otthon k�sz�n�m meg Qket, k�l�nben itt kit�r a felkel�s. Ha a k�regetQ gyerekek
�szreveszik, milyen k�nnyed�n k�ltesz el vagyonokat, nem jutunk ki �lve a baz�rból. A
bQkezqs�ged m�r �gy is a nyakunkra hozott egy eg�sz �hes hadsereget.
Lóri asszony hat�rozottan elhessegette a r�menQs kis utcai koldusokat.
�tk�zben szemf�nyvesztQk tartóztatt�k fel Qket, akik a forgalmat elz�rva, az �t k�zep�n
mutatt�k be tudom�nyukat. Anita elQbb csod�lattal, azt�n elborzadva figyelte a
mutatv�nyosokat, akik tqvel sz�rt�k �t az arcukat, �s k�seket nyeltek. - Undor�tó! Menj�nk
innen! - mondta, �s mag�val h�zta Lórit.
Szinte egyszerre �rtek haza Fritz Gordonnal. Feles�ge a boldogs�gtól ragyogó arccal mutatta
neki, mi mindent kapott Anit�tól.
A f�rfi megcsókolta Lórit.
- L�ngolsz az �r�mtQl, dr�g�m! Nagys�gos kisasszony, valój�ban �ssze kellene szidnom, a
feles�gemnek pedig meg kellene tiltanom, hogy elfogadja az aj�nd�kait. Lóri �r�mtQl sug�rzó
szeme l�tt�n azonban egyiket sem tehetem. Sajnos, eddig nem voltam abban a helyzetben,
hogy ilyen dr�ga holmikat v�s�roljak neki.
Anita nevetve tiltakozott, azt�n a szob�j�ba sietett, hogy rendbe hozza mag�t az eb�dhez.
Az ifj� p�r egyed�l maradt. Lóri a t�k�r elQtt mag�ra tekerte a selymet, �s el�be tartotta az
�vet.
- H�t nem mesesz�p, Fritz?
A f�rfi huncut k�ppel n�zett r�.
- �n egy sz�ps�ges, hi� asszonyk�t l�tok.
- Nem tetszik?
- Selyemmel vagy a n�lk�l, te mindig ennivaló vagy, kedvesem!
Lóri ledobta az anyagot, �s ajkaival lez�rta Fritz sz�j�t. A f�rfi szorosan mag�hoz h�zta.
- Ig�nybe vehetem a figyelmedet? M�s is sz�mot tarthat az �rdeklQd�sedre a f�tyolanyagon
k�v�l? - k�rdezte azt�n nagyot sóhajtva.
- Mi lenne az, Fritz?
- K�pzeld, ma �sszefutottam egy volt di�kt�rsammal! �ppen akkor �rkezett N�metorsz�gból.
A p�lyaudvaron akadt dolgom, amikor a vonat befutott, �s Q sz�llt ki belQle. Nem akartam
hinni a szememnek.
- Ez �rdekes! Mi j�ratban van Biskr�ban?
- Azt m�g nem �rulta el. Nagyon furcsa tal�lkoz�s volt. Hirtelen megl�ttam a lesz�lló" utasok
t�meg�ben. Amikor tal�lkozott a pillant�sunk, mindketten elk�pedt�nk, azt�n megragadtuk
egym�s kez�t.
-Fritz Gordon! Te Biskr�ban vagy? - ki�ltotta �rtetlen csod�lkoz�ssal.
- Amint l�tod, cimbora! - feleltem.
- Mit csin�lsz itt?
- Vasutat �p�tek Touggourtba. H�t te?
- Hogy �n? A magam �r�m�re j�ttem, vagy mondjuk ink�bb, mag�n�gyben. EgyelQre nem
szeretn�k besz�lni róla.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
