[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Az öregek megindultan magukhoz ölelték, és jobbról-balról
megcsókolták. Végre remegQ hangon köszöntötték unokaöccsüket,
aki meghatott szavakkal fejezte ki örömét, hogy ilyen jó színben
láthatja Qket viszont. Egészen más volt ez a hang, mint amit
Vollmerék a többi rokontól megszoktak. Nem volt benne semmi
túlzás, semmi hízelkedés, csak valódi, meleg szívélyesség és szerény,
meggyQzQ Qszinteség.
A két öreg szíve repesett az örömtQl, hogy visszakapták Norbertet,
akit mindenkinél jobban szerettek, és hogy végre összebékültek vele.
72
 Az elmúlt években, amióta nem láttunk, csak még
hasonlatosabbá váltál apádhoz. Mintha csak Q állna elQttem fiatalsága
virágjában  kezdte Theodor bácsi, akinek a viszontlátás örömében
igencsak megeredt a nyelve.
Oly sok mondanivalójuk volt egymásnak, hogy észrevétlenül
elröppent egy teljes óra. Végül Klothilde néni mosolyogva így szólt:
 No, de lassan ideje asztalhoz ülnünk. A nagy izgalomban el is
feledkeztünk róla, hogy Norbert bizonyára megéhezett a
vonatozásban. Nézd csak, hol marad a mi Lenánk?
Csodálkozva tapasztalták, hogy a találkozás lázas örömében még
azt sem vették észre, hogy a lány elhagyta a szobát.
 Elszökött! Hívjuk csak ide gyorsan!  Vollmerné azon nyomban
csengetett a szolgálónak, hogy kéreti Lenát. A lány pár perc múlva
meg is jelent.
Mint egy ezerszer megálmodott kép, úgy állt Norbert elQtt.
Kedves mosolyával nyújtotta a kezét, s a férfi szívét nyugtalan
forróság öntötte el. Végtelen gyengédséggel fogta meg a törékeny kis
kezet, s a két sugárzó pillantás mintha nem is itt, ezen a földön
találkozott volna egymással.
 Jó napot, Lena kisasszony!  mondta Norbert bensQséges
örömmel.
 Örülök, hogy láthatom  felelte a lány, a tQle telhetQ legnagyobb
nyugalommal.  Hogy vannak otthon az enyéim?
 Hála Istennek, minden a legnagyobb rendben van. Egy
teherautó-rakománnyal felérQ jókívánsággal jövök. Csak Riától
százezer üdvözlet átadására van megbízásom, és Hans,
buzgóságában, már millió csókról beszélt. Édesapja és édesanyja
nem küldött ilyen sokat, de gondolom, hogy az Q jókívánságaikból
egyetlenegy is felér milliónyi másikkal. Ha mindehhez hozzáteszem,
amit édesanyám és Selma néni üzent, akkor csodálom, hogy túlsúly
miatt nem kellett pótdíjat fizetnem  tréfálkozott Norbert, hogy egy
kis idQt nyerjen, és összeszedje magát.
Lena nevetett, de a szeme gyanúsan csillogott.
 Köszönöm, hogy mindezt hiánytalanul leszállította nekem.
Vollmerék csendben nézték a megható jelenetet. Ahogy a két
fiatal szempár egymásba kapaszkodott, Qk is önkéntelenül megfogták
egymás kezét. Úgy tqnt, mintha aranyló fényesség vonná be a
fiatalok alakját, és mint valami varázslat, láthatatlan szálak kötnék
egyre szorosabban egymáshoz tiszta szívüket.
A két öreg nevetve összekacsintott.
Nemsokára asztalhoz ültek. Annyi mindent kellett megbeszélniük,
hogy alig szenteltek némi figyelmet a válogatott finom falatoknak. A
beszélgetés vacsora után is folytatódott, mintha a mesélnivaló sosem
akarna elapadni.
74
VIII.
Másnap igazi ünnepet ültek a Vollmer-házban. Norbert és Lena
áhítattal élvezték e nap minden percét. Az öregek természetesen a
rokonság többi tagjáról is beszélgettek unokaöccsükkel. Elmondták
neki, hogy senki sem tud a kibékülésükrQl, sem arról, hogy most itt
van.
 Hacsak valamelyikük be nem toppan véletlenül a nap folyamán,
és meg nem lát téged, akkor egyelQre minden titokban marad. Egy
kis meglepetést tartogatok a számukra. Karácsonykor mindannyian
összejönnek az ajándékozásra, hadd lássanak itt téged akkor az
édesanyáddal! Ugye, eljöttök az ünnepre, hisz akkor szabad vagy.
 Természetesen, bácsikám, örömmel, ha szívesen láttok
bennünket.
 Még kételkedsz benne?  kérdezte a nagynéni.
Norbert kézcsókkal elQlegezte meg a választ.
 Nem, Klothilde néni. És örülök, hogy akkor majd több idQt
szentelhetünk egymásnak, mint most.
 Igen, igen  sóhajtott fel Vollmerné  , ez a mostani látogatásod
nagyon szqkre szabott.
Amikor az öregek elérkezettnek látták az idQt szokásos délutáni
szunyókálásukra, Lena és Norbert, kihasználva az alkalmat, sétára
indultak kettesben a Rajna parton. Az otthoniakról beszélgettek,
majd arról, hogyan él Lena a Vollmer-villában. A lány mindenrQl
részletesen beszámolt, és nyíltan beszélt azokról a különös
ajánlatokról is, melyekkel titkon mindegyik rokon elQállt. Csak
Benno Halden tolakodó magatartásáról hallgatott, mert attól félt,
hogy szavai rossz vért szülnének az unokafivérek között.
Norbert felháborodott az otromba megvesztegetési kísérletek
hallatán. Hát még Bennóra milyen dühös lett volna! Egyébként
fenntartások nélkül helyeselte, hogy Lena minderrQl egy szót sem
szólt Klothilde néninek és Theodor bácsinak. Csak mérgelQdtek
volna, vagy bántotta volna Qket a dolog.
A fiatalok így lassan mindenkirQl és minden fontos dologról szót
ejtettek, egyet, mégpedig a legfontosabbat kivéve: hogy megszerették
egymást. Tudták, hogy a másik hiánya ezentúl kínzó vágyakozást fog
kelteni a szívükben. A Rajna-parti séta minden percét különös
kincsként akarták Qrizni az emlékezetükben, mert tudták, hogy
sokáig ezzel kell majd beérniük.
Mire hazaértek, az öregek már várták Qket. Hiába, ma nem leltek
nyugalmat. A még hátralevQ kis idQ túl értékesnek tqnt ahhoz,
hogysem alvásra fecséreljék. Lena finoman korholta Qket ezért, mert [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • blogostan.opx.pl