[ Pobierz całość w formacie PDF ]

- A pénz cseppet sem fontos, Lóri.
- Neked. Mert több is van belQle, mint kellene.
- Ugyan! Egy percnyi boldogságot sem lehet rajta vásárolni - jegyezte meg Anita már-már
szomorúan.
- Sok mindent viszont megvehetsz belQle, ami örömet okoz. Szeretnék egyszer én is
számolgatás nélkül, ilyen felszabadultan költekezni - mondta a szép fiatalasszony.
- És mit vennél meg például itt 'a bazárban?  kérdezte Anita mosolyogva.
- Ó, például ezt a pókháló finomságú, könnyq selymet.
Nézd csak, milyen gyönyörq a hímzése! Évekig dolgozhattak rajta.
A lány megvette az anyagot, és átnyújtotta Lórinak. Kitelt belQle egy ruha, mégis alig volt
súlya.
- Fogadd el tQlem ajándékba, Lóri!
Az asszonyka elpirult, aztán elsápadt, és ijedten tiltakozni kezdett.
- Mit képzelsz, Nita? Nem fogadhatok el ilyen értékes ajándékot.
- Akkor én sem fogadhatom el a vendéglátásotokat, és át kell költöznöm egy szállodába.
- Azt merészeld megtenni!
- Akkor fogadd el az anyagot!
- Eddig is nagyon sok ajándékot kaptam már tQled.
- Szóra sem érdemes apróságokat. Ezt végre te is szeretted volna, én pedig teljesíthetem a
kívánságodat. Ne bánts meg azzal, hogy visszautasítod!
Lóri nem törQdve az emberekkel, szenvedélyesen átölelte a barátnQjét.
- Jaj, Nita, dehogy akarlak megbántani! Tisztában vagyok vele, hogy szeretetbQl adod. Ha
tudnád, mióta nézegetem már sóváran ezt az anyagot... De hát egész vagyonba került!
- A te szereteted és barátságod számomra sokkal drágább ajándék. Nekem ezekbQl jutott túl
kevés.
Lóri újra átölelte.
- Nem ellenkezem tovább, elfogadom. Hogy fog majd csodálkozni az én Fritzem! EbbQl
varratok estélyit a touggourti vasút megnyitására.
- Helyes. Puhán omoljon alá, és könnyq ráncokat vessen!
Övvel fogd össze ... Nézd csak, ez az ezüstöv remekül illik hozzá! Eredeti mintája van. Ezt
még el kell fogadnod, hogy teljes legyen az ünnepi öltözeted!
Lóri ellenkezése ellenére még az övet is megvásárolta. A fiatalasszony boldogan és
szégyenkezve, de az örömtQl még jobban megszépülve elcsomagolta az ajándékait.
- Majd csak otthon köszönöm meg Qket, különben itt kitör a felkelés. Ha a kéregetQ gyerekek
észreveszik, milyen könnyedén költesz el vagyonokat, nem jutunk ki élve a bazárból. A
bQkezqséged már így is a nyakunkra hozott egy egész éhes hadsereget.
Lóri asszony határozottan elhessegette a rámenQs kis utcai koldusokat.
Útközben szemfényvesztQk tartóztatták fel Qket, akik a forgalmat elzárva, az út közepén
mutatták be tudományukat. Anita elQbb csodálattal, aztán elborzadva figyelte a
mutatványosokat, akik tqvel szúrták át az arcukat, és késeket nyeltek. - Undorító! Menjünk
innen! - mondta, és magával húzta Lórit.
Szinte egyszerre értek haza Fritz Gordonnal. Felesége a boldogságtól ragyogó arccal mutatta
neki, mi mindent kapott Anitától.
A férfi megcsókolta Lórit.
- Lángolsz az örömtQl, drágám! Nagyságos kisasszony, valójában össze kellene szidnom, a
feleségemnek pedig meg kellene tiltanom, hogy elfogadja az ajándékait. Lóri örömtQl sugárzó
szeme láttán azonban egyiket sem tehetem. Sajnos, eddig nem voltam abban a helyzetben,
hogy ilyen drága holmikat vásároljak neki.
Anita nevetve tiltakozott, aztán a szobájába sietett, hogy rendbe hozza magát az ebédhez.
Az ifjú pár egyedül maradt. Lóri a tükör elQtt magára tekerte a selymet, és elébe tartotta az
övet.
- Hát nem meseszép, Fritz?
A férfi huncut képpel nézett rá.
- Én egy szépséges, hiú asszonykát látok.
- Nem tetszik?
- Selyemmel vagy a nélkül, te mindig ennivaló vagy, kedvesem!
Lóri ledobta az anyagot, és ajkaival lezárta Fritz száját. A férfi szorosan magához húzta.
- Igénybe vehetem a figyelmedet? Más is számot tarthat az érdeklQdésedre a fátyolanyagon
kívül? - kérdezte aztán nagyot sóhajtva.
- Mi lenne az, Fritz?
- Képzeld, ma összefutottam egy volt diáktársammal! Éppen akkor érkezett Németországból.
A pályaudvaron akadt dolgom, amikor a vonat befutott, és Q szállt ki belQle. Nem akartam
hinni a szememnek.
- Ez érdekes! Mi járatban van Biskrában?
- Azt még nem árulta el. Nagyon furcsa találkozás volt. Hirtelen megláttam a leszálló" utasok
tömegében. Amikor találkozott a pillantásunk, mindketten elképedtünk, aztán megragadtuk
egymás kezét.
-Fritz Gordon! Te Biskrában vagy? - kiáltotta értetlen csodálkozással.
- Amint látod, cimbora! - feleltem.
- Mit csinálsz itt?
- Vasutat építek Touggourtba. Hát te?
- Hogy én? A magam örömére jöttem, vagy mondjuk inkább, magánügyben. EgyelQre nem
szeretnék beszélni róla. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • blogostan.opx.pl